Nos nem vesztünk el és a blogrol sem mondtunk le, de sajnos nálunk nagyon zűrösen teltek az ünnepek. Éppen karácsony előtt (26-ik hétben) nagyon erős fájások törtek rám, ami erősen emlékeztettek szülési fájásokra. Rögtön bementünk a kórházba ahol megállapították, hogy mar félig nyitott a méhszáj. Szinte azon nyomban megkaptam a tüdő érlelő inekcio első felét és infúziókra kötöttek.
A karácsonyi hangulatunk siralmas volt, remegtünk, hogy nehogy a baba túl korán jöjjön a világra.( Álmunkban sem gondoltuk volna, hogy ez velünk megtörténhet. Az első terhesség annyira simán ment, Dia 9 hónapra született optimális súllyal.)
Néhány nap után bezáródott a méhszáj (amitől valamennyire megkönnyebbültünk), úgy néz ki, hogy a kezelés, amit kaptam nagyon jól hatott de ez bármikor újra változhat.
Meg 4 kritikus hetet kell átvészelnünk az orvosok szerint, akkor a baba eléri a 2 kg-ot.(32-ik hét végére) Mondanom sem kell, hogy mennyire lassan telik az idő. Minden egyes nap egy kínszenvedés, minden összehúzódás vagy furcsa fájástól összerándul a gyomrom.
Már nagyon várom, hogy vége legyen ennek a rémálomnak és a karjaimban tarthassam az egészséges kisbabámat.
Diának is nagyon nehéz időszak volt, napközben végig bent voltak velem a kórházban. A karácsonyi ajándékoknak sem örült úgy mint szokott, borzasztóan aggódott étem szegénykém.
Mindenesetre próbálunk optimisták lenni, előre nézni és reménykedni, hogy mindennek még jó vége lesz.
